2 Peter 2
1 Voltak azonban hamis próféták is a nép között, aminthogy köztetek is lesznek afféle hamis tanítók, akik veszedelmes tévtanokat csempésznek be és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadják s hamarosan vesztükbe rohannak.
2 S sokan lépnek feslett életük nyomába és miattuk káromolni fogják az igazság útját.
3 Sőt e kapzsi népség kizsákmányol majd titeket koholmányaival, pedig ítéletük már régtől fogva kész és vesztük bizonyos.
4 Mert ha az Isten a bukott angyaloknak sem kedvezett, hanem letaszította őket a sötétség mélységébe, hogy ott fogva tartassanak az ítélet napjáig
5 s nem kímélte meg a régi világot sem s csakis Noét, az igazság hirdetőjét mentette meg nyolcadmagával, mikor özönvizet bocsátott a hitetlen világra,
6 Sodoma és Gomora városát pedig végromlásra kárhoztatva elhamvasztotta, hogy intő példa legyenek a hitetlen nemzedéknek,
7 ellenben az igaz Lótot, aki a fékevesztett nép kicsapongásától megcsömörlött, megszabadította,
8 mert e köztük élő igaz ember igaz lelke gaztetteiknek láttára és hallatára, nap-nap után újabb gyötrelmeket érzett:
9 az Úr a kegyeseket is meg tudja menteni a kísértésektől, a gonoszokat pedig meg tudja tartani büntetés okáért az ítélet napjára,
10 főként azokat, akik az érzékiségnek engedve, ocsmány vágyak fertőjében fetrengenek s a felsőséget megvetik. Igen, azokat az önhitt és vakmerő embereket, akik nem riadnak vissza a dicső hatalmak káromlásától sem,
11 holott ezek ellen a náluknál erőre és hatalomra különb angyalok nem ejtenek ki egy káromló szót sem az Úr előtt,
12 míg ellenben ezek, akár csak az elejtésre, elpusztításra szánt oktalan állatok, azt káromolják, amiről sejtelmük sincsen s éppen azért romlottságuk miatt enyészet vár rájuk,
13 elveszik gonoszságuknak julalmát. Ezek azok, akiknek gyönyörűség a nappali tivornyázás. Ez a piszok, ronda népség ti veletek együtt lakmározva, harácsolt vagyonból dőzsöl.
14 Szemük majd felfalja a házasságtörő nőt, a bűnnel sohse telnek be, hitegetik az ingatag lelkeket, életelemük a telhetetlenség, átok szülöttei.
15 Ezek azok, akik letérve az egyenes ösvényről, eltévelyedtek és Bálám, Bozor fia nyomdokában járnak, aki a hamisság díját áhította,
16 vétkéért azonban dorgálás lett a bér: egy teherhordó néma állat emberhangon szólva, útját állta a profét esztelenségének.
17 E népség kiapadt forrás, viharűzte felleg, ezekre az örök sötétség vár,
18 mert hiábavaló; gőgös beszéd közben érzéki gyönyörrel, kéjjel csalogatják lépre azokat, akik már úgy ahogy szakítottak a tévelygés útján járókkal.
19 Szabadsággal kecsegtetik őket, pedig ők maguk is a kárhozat rabjai, mert akit legyőztek, az a győztesnek szolgája.
20 Ha ugyanis azok, akik az Úr, a Megtartó Jézus Krisztus ismerete révén elkerülték a világ fertőjét, ebbe újra belekavarodva, legyőzetnek: úgy nékik végűl is rosszabb sorsuk lesz, mint első ízben volt.
21 Bizony nékik jobb lett volna, ha meg sem ismerik az igazság útját, semminthogy megismerve azt, hátat fordítsanak a hagyományként reájuk szállt isteni parancsolatnak,
22 De hát beteljesült rajtuk a találó közmondás: A kutya újra visszamegy okádékához, a disznó újra meg fürdik a pocsolya sarában.